harc

[Névtelen]

http://filippi314.wordpress.com/2013/11/11/a-nagy-harc/comment-page-1/#comment-57

A nagy harc
This entry was posted on 2013/11/11, in Egyéb and tagged élet, harc, növekedés, odaszánás. Bookmark the permalink. 2 hozzászólás
Filippi 4:1. 5-8.
A nagy harc ma az, hogy ki fogja a mi gondolatainkat uralni. Minden, amit látunk, ami körülvesz, mindenben ott van a gonosz ellenségnek az a szándéka, hogy magához kötözze a mi gondolatainkat.

Egyszer láttam egy kicsi folyót, ami a tengerbe ömlött. Több ezer hal jött fel ezen a patakon, hogy lerakja az ikráit. Ott, ahol én láttam, nagyon gyors folyású volt. A halak a sodrásnak ellentétesen úsztak fel. Láttam elpusztult halakat is, amiket magával vitt a folyó sodrása. Ahol ívóhelyet találtak a halak, ott is hadakozniuk kellett, pl. hogy más halaktól megvédjék az ikrákat, és a sodrástól is. Ez a nagy csata dúl, a gonosz megpróbálja elménket uralni, mert akkor a gondolatainkat is uralni tudja.

Nagyon meglepődtem, hogy mivel foglalkoznak egyes keresztyének. Valaki megkérdezte tőlem, hogy nem akarom-e aláírni azt a petíciót, hogy Verespatak UNESCO védettség alá kerüljön. Elgondolkodtam, mivel is foglalkozik ez az ember? Mire pazarolja az idejét? Ez a harc nagyon komoly harc. Ez egy olyan harc, amit sokszor észre sem veszel, de ott folyik. Minden, amit hallasz, minden, amit látsz, minden dolog azt munkája, hogy azzal foglalkozzál és gondolataid azokkal legyenek lekötve. „Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.”

Lehet, hogy szeretjük az Urat, lehet, hogy olvassuk az Igét, lehet, hogy örömöt találunk abban, hogy eljövünk ide, de ha a mi elménk üres és nincs ezekkel megtöltve, akkor a gonosznak lesz gondja arra, hogy megtöltse azt. Ezért is írja sokszor az Ige, pl. az első Zsoltárban, hogy „aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül” – ez a negatív oldal, „hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal”- ez a pozitív oldal. Tudsz egy olyan helyet találni, ahova bezárkózhatsz és ott csakis az Úrral foglalkozol? El tudom képzelni, hogy mindnyájan megpróbálunk a gonoszok tanácsán nem járni, csúfolódók székében nem ülni, bűnösök útján meg nem állni, de valójában gondolkodunk-e az Ő törvényéről? Készek vagyunk-e, hogy állandóan ezzel töltsük meg a gondolataikat? Hogy ne légy olyan mint a világ formája, ne töltsd ki azt a formát teljesen?

Ha azt kérdezem egy fiataltól, miért öltözöl ilyen kihívóan, lehet, hogy azt válaszolja, „Én nem látok ebben semmi rosszat”. És tudjátok miért nem lát? Mert az ő gondolkodásmódja még nincs megváltozva. Ahogy gondolkodunk, amikről gondolkodunk, úgy is járunk el. Az, hogy a gondolataink megváltozzanak, egy nagy csoda. Ez nem úgy működik, hogy kívülről helyezünk nehezékeket egy fiatal vállára, különböző szabályokat, törvényeket rakunk rá, hogy azokat betartsa. Hanem az élete akkor fog igazán megváltozni, ha a gondolkodásmódja megváltozik. És úgy, ahogy megtaláljuk leírva a Róma 12. rész elején, hogy megértsük, mi Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Ha az elménk nincs megújulva, nem láthatjuk, mi az Istennek kedves, jó és tökéletes akarata.

Voltam egy gyülekezetben, ami fiatalabb, mint az itteni. És egy testvér megkérdezte őket, miért, milyen gondolattal jöttetek ide? Egyesek azt válaszolták, itt jobb a táplálék, mások azt mondták, itt nincs bűn. Többféle válasz volt, de többségében nem a jó válaszok voltak. Nem is baj ez, mert az elején nem is tudunk helyesen válaszolni arra, pontosan miért is jöttünk. De a végén látnod kell, hogy az Úrért jöttél, Őérte, Őneki akarsz élni. Ha valamit teszek, Néki akarok kedves lenni, ha valamit szólok, Őérte akarom ezt tenni. Amikor valójában meglátom Őt, az egy forradalmi változást gerjeszt az éltemben. De ha nem fogunk vigyázni, a gonosznak mindig gondja lesz arra, hogy az elménk megteljen erődítményekkel, amelyek megkötnek. Ő nem pihen, ő állandóan munkálkodik. Lehet, hogy eljön a mi életünkben is egy pillanat, hogy meghátrálunk, hogy belefáradunk a dolgokba. És olyanokká válhatunk, mint Istennek egyes szolgái, akik nyugdíjazták magukat. Nem a munkahelyi nyugdíjra gondolok, hanem az, hogy szellemileg nyugdíjas, munkanélküli legyél, az is rossz. Tehát elmélkedjünk, gondolkodjunk Isten Igéjén, és Ő megáld minket, és akkor lesz amit mondjunk, és megosszunk testvéreinkkel.

Azt szeretném még elmondani, hogy tudatában kell lenünk annak, hogy bennünk van Krisztus élete. A feltámadásnak az ereje ellenáll a halálnak. A leggyengébb hívőben is benne van és viszi őt ez az Élet. Ebben legyen a reménységed. És ennek légy tudatában, ne a te saját gyengeségednek a tudatában. Egy természetfölötti Élet van bennünk, ebbe kell helyezzük bizodalmunkat. Hogy félretegyük a saját harcainkat és ebbe helyezzük reménységünket. Lehet, hogy sokszor azt mondjuk, igen nagyon gyenge vagyok, de ez az Élet ott van benned. Ezt az Életet meg kell tapasztalni és ez az Élet meg tud mutatkoznia a mi életünkben, a családunkban és a munkahelyünkön.

Filippi 3:9-14. Egy megújult elme az Úrral foglalkozik, nem önmagával. Pál egyetlen elfoglaltsága csakis Krisztussal volt, nem önmagával. Az elméje meg volt tisztítva az erődítményektől, és szemei előtt csakis Krisztus volt. Munkálkodjon az Úr, ahogy a 14. versben olvastuk: „De egyet cselekszem… célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”

forrás: R. Gavrilut, http://www.ekklesiaoradea.ro/

[Névtelen]

Harc az elmében

Harc az elmében
This entry was posted on 2012/02/18, in Egyéb and tagged érettség, harc, növekedés. Bookmark the permalink.
„Lerontván okoskodásokat, és minden gondolatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor. 10:5)

Egy testvér azt kérdezte tőlem, hogy melyek ezek a gondolatok, amelyeket foglyul kell ejteni.

Azokat a gondolatokat kell foglyul ejteni, amelyek valójában fészket raknak, nem azokat, amelyek csak átrepülnek vagy érintőlegesen átsuhannak a fejünkben esetleg egy nap egyszer vagy kétszer. Nem ezekről van itt szó. Azokat a gondolatokat kell foglyul ejteni, amelyek jönnek, és nem tudsz megszabadulni tőlük.

Efézus 4, 17-18: „… ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük.”

Mit jelent ez az „elméjüknek hiábavalóságában” kifejezés? Az utóbbi időben egy nagyon érdekes jelenségre lettem figyelmes. Tudjátok a gonosz mint ordító oroszlán jár szerte. A gonosz nemcsak érdekes, természetfeletti jelenségekben jelenik meg. Tulajdonképp, amit te egész nap gondolsz, ez az, ami jellemez téged. Otthon ülsz, és egész nap gondolkozol valamin. Egyesek egész éjjel gondolkodnak, és nem tudnak aludni. Nem olyan gondolatokat gondolnak, amelyek helyesek vagy valamire is hasznosak, hanem az ő elméjük hiábavalóságaiban gondolkodnak és mennek tovább.

Amikor jövök az összejövetelre, néha azt figyelem, miről beszélgetnek a testvérek egymás között, mielőtt megkezdődne az alkalom, és hallom, mit beszélnek. Nem akarom azt mondani, hogy ez milyen nagy bűn, amit a testvérek így tesznek, viszont ez azt bizonyítja, hogy a testvérek nem tudják önmagukat megfékezni, nem tudják önmagukat szabályozni, mondjuk így: a gondolatok csak jönnek, mennek.

Amit mostanában észrevettem az, hogy a sátán valóságosan munkálkodik. És tudjátok, hogyan munkálkodik? Úgy, hogy Isten gyermekei ne jussanak el a felnőtt férfikorba. Hogy ne tudd az életedet rendben tartani, ne tudd magadat előre bizonyos keretek között tartani. És látom, hogy a gonosz milyen alaposan, állandóan azt munkálja, hogy ne tudj mással foglalkozni, hanem legyél ezekkel a dolgokkal elfoglalva.

Tudjátok mi a gond? Amikor egy ilyen fix gondolat kiformálódott az elmédben, akkor nem tudsz szabadulni tőle, és ez nagyon nagy gond, mert nem tudsz előre haladni a hitéletben. Mindig ott maradsz a saját dolgaiddal.

Hogyan tanulhatjuk meg, hogy hogyan hadakozzunk ezek ellen a gondolatok ellen? Sokan megtapasztalták ezt, tudják, hogy mit jelent egy gondolatot foglyul ejteni. És miután foglyul ejtetted, másnap már ne legyen gondod ezzel, figyelmen kívül hagyod. Ez nem egy komplikált dolog. Ez egy olyan dolog, ami elsajátítható, ami igenis gyakorolható. (R. Gavrilut, 2012. febr. 7.)

[Névtelen]

Milyen legyen a várásunk

Milyen legyen a várásunk
This entry was posted on 2013/07/16, in Stephen Kaung and tagged Krisztus visszajövetele, várni az Urat. Bookmark the permalink. Hozzászólás
Azt gondolom, mindannyian nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy az Úr eljövetele közel van. Úgy tűnik, minden azt jelzi, hogy az idő majdnem itt van. Mit kell ilyenkor cselekednünk? Természetesen, várnunk kell az eljövetelét, de ez több mint várás. A Szentírás azt mondja, „Sóvárogjátok az Isten napját.”2Pét.3:12. (Az angolban: Siettetitek / Előmozdítjátok az Isten napját. A ford.)

Ami a szívemen van, az a következő dolog: Hogyan várunk? Milyen módon mozdíthatjuk elő drága Urunk eljövetelét? Tudjuk, hogy Ő jön. Tudjuk, hogy az Ő eljövetele közel van. De csak tétlenül várunk? Vagy van valami, amit tennünk kell?
Amikor Dániel elolvasta Jeremiás könyvét, megtalálta benne Isten ígéretét, hogy Izrael gyermekeinek Babilonban való fogsága csak hetven év lesz. És amikor Dániel elolvasta a könyvet, felismerte, hogy már csak két év, és a fogságnak vége lesz. Milyen volt a hozzáállása? Bizonyára várta, hogy a két év elteljen, és a fogság véget érjen. De hogyan várakozott?
Nem semmittevően várt, mondván, hogy mivel Isten megígérte, hogy a fogság két év múlva véget ér, neki csak türelmesnek kell lennie, várni még két évet, és vége lesz az egésznek. Dánielnek nem ilyen volt a hozzáállása. Amikor felfedezte, hogy a fogságból még két év van hátra, odaszánta magát az imádságra. Más szóval, nemcsak tétlenül várta, hogy Isten ígérete beteljesüljön, hanem megértette Isten útját. Tudta, hogy Isten azért fedi fel az Ő gondolatait számunkra, hogy mi felvehessük a terhet, és imádkozzunk, amíg Isten akarata be nem teljesül.

Ha az Úr eljövetelére gondolunk, van valami, amiben Isten azt akarja, hogy az Ő népe együttműködjön és együtt munkálkodjon Vele. Ígérete mindig igaz. Vissza fog jönni, bármi is legyen, de visszatérése előtt megosztja gondolatait és szívét azokkal, akik közel vannak Hozzá. Az Úr titka azokkal van, akik Őt félik. Tehát, kijelenti gondolatait az Ő népének, számítva arra, hogy ők cselekednek, és felveszik a terhet, és imádkoznak végig, amíg Ő visszajön. Ilyen kell, hogy legyen a hozzáállásunk. (Stephen Kaung)

A teljes cikk letölthető pdf formátumban: Előkészítve az Úr eljövetelét

[Szerző]

Bejegyzés