Ennek a témakörnek tartalma 9 hozzászólás, 3 résztvevő. Utolsó frissítés: 
-
Bejegyzés
-
Máté3.11.-12.,Márk1.8.,Luk.3.16.-17.,Ján.1.32.-34.
Mind a négy igehely a víz-és a SzentLélek keresztséget is,egész pontosan a SzentLélekbe való bemerítést egyes számban,egyszeri eseményként,nem egy első,kisebb és egy második,nagyobb dózisú bemerítésként írja le.
Márk 16.17.
A Károli G.,a Ravasz L.,a Czeglédy S. féle fordítás ilyen jeleket ír,nem ezeket a jeleket.Öt jelről olvasunk,úgymint ördögűzés,nyelveken szólás,kígyók és mérgek ártalmatlansága és a gyógyítás.A Szentírásból tudjuk,nem csak ez az öt jel,csodás ajándék volt az apostoli időkben,akkor egyesek miért csak a nyelveken szólást hangsúlyozzák?Akkor hol van a többi?Legalábbis a nyugati világban nem látom,hogy azok,akik a nyelveken szólást hangsúlyozzák,kígyókat ráznának le a kezükről a tűzbe,mint Pál,sósavat innának minden gond nélkül stb.
Ráadásul még az ÚrJézus sem kísérthette az Atyát,nem vetette le magát a templom ormáról,csodát,jelt csak a Lélek indítására tett,ha annak akkor és ott Isten szerinti célja,helye,ideje volt.
Nem dugdosta a kezét viperákkal teli kosarakba,mint azt némely gyülekezetben teszik,félre magyarázva éppen ezt az igét.
Márk 16.20.
Az összes létező fordítás azt írja,hogy ezek az ígéreteket valójában első renden az ÚrJézus a tizenegynek mondja,adja,mégpedig az apostoli igehirdetés tekintélyének megerősítése céljából.
Az apostolok távozása után,az apostoli igehirdetés újbóli jelekkel,csodákkal való további megerősítése már szükségtelen,mert az akkor és ott egyszer már megtörtént.
Egyrészt mivel maga az ÚrJézus mondja Tamásnak:
“Mivel látsz engem,hiszel:boldogok,akik nem látnak és hisznek.”Ján.20.29.
Isten nem akarja,hogy a hitünk alapja a csoda legyen,az legfeljebb mankó a hitnek.
Másrészt,házépítéskor csak egyszer vetnek alapot,nem kétszer.
“Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára,a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus,akiben az egész épület egybeilleszkedik,és szent templommá növekszik az Úrban,és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.”Ef.2.20.-22.
Az Ap.Csel 5.12.alapján az is figyelemre méltó,hogy az apostolok keze által valóban sok jel és csoda történt,mások által az Ige szerint azonban hozzájuk képest viszonylag kevés,és szerintem ez sem véletlen,ez is azt támasztja alá amit mondok,hogy annak a kornak a csodái az apostoli igehirdetést megerősítő jelek voltak.
A Zsid.2.3.-4.szintén az apostoli igehirdetést megerősítő jelekről beszél.
Az Ap.Csel 1.egyértelműen azonosítja az ÚrJézus által megígért SzentLélek vételét,a Belé való merítést a SzentLélek keresztséggel,a pünkösdi kitöltetéssel, egyszerre,egy időben.
A nyelveken szólásban értelmes emberi nyelvek,párthus,méd stb szólalnak meg,nem önuralmukat elveszített,fetrengő emberek halandzsája.
Az Ap.Csel 5. szerintem általában mondja,hogy Isten SzentLelket azoknak ad,akik engednek neki,nem csak kifejezetten egy dologgal kapcsolatban.
Az Ap.Csel 8.-ban egyedi,különleges esetet látunk,állításoddal szemben,kedves Ida a samáriaiak nem zsidók,pogány feleségekkel,hanem a 2.Kir.17.24.-41. szerint egyértelműen az asszírok által meghódított és Izraelbe betelepített pogány népek fiainak leszármazottai,még ha később keveredhettek is a zsidókkal.
Szerintem ezért történt így ez az egyedi eset,hogy Fülöp diakónus igehirdetésekor még nem szállt le rájuk azonnal a SzentLélek,mivel ekkor a SzentLélek egy etnikailag,vallásilag kevert terület szellemi határát törte át,amelynek esetében szükséges volt az apostoli tekintély jelenléte,hitelesítése a külvilág felé,hogy itt valóban Isten munkájáról van szó.
Másrészt az Ap.Csel 8..-ban arról van szó,hogy Fülöp igehirdetésére a samáriaiak hívővé lettek,nem részletezi,egész pontosan mit jelentett ez,lehet,hogy “csak” annyit,szívükkel elhitték amiket Fülöp hirdetett az ÚrJézusról,de az Ő befogadásáig még akkor nem jutottak el,csak az apostolok érkezése után.
Az Ap.Csel 10.-ben újra azt látjuk,hogy a SzentLélek vétele és az azt követő jelek,vagyis a SzentLélek keresztség-bemerítés egy időben zajlanak.
Az Ap.Csel 2.fejezetétől a könyv végéig pedig csak néhány esetet olvashatunk, amikor új gyülekezet születésénél,vagy egyéni megtéréseknél a nyelveken szólás volt a Szentlélek keresztség “hitelesítő pecsétje”,ami természetesen nem jelenti feltétlenül azt,hogy akkor nem is lehetett,de semmiképp sem volt általános,vagy kizárólagos,mert akkor ezt rögzítette volna a Biblia.Nincs szó sem az első 3000 megtérésénél,sem az Anthiókiai gyülekezetnél,sem a filippi bíborárus asszony,vagy a börtönőr megtérésénél,sem sok más történetben semmi ilyesmiről.
Az 1.Kor.12.1.-11.,az 1.Kor.12.28.-31.,az 1.Kor.13.,az 1.Kor.14.26.-28. a nyelveken szólást egy ajándéknak mutatja be a sok közül,és még csak nem is a legjelentősebb,a legkívánatosabb ajándéknak,nem úgy,mint a prófétálást,amely Pál szerint általában sokkal hasznosabb.Akkor honnan van ez a túlfokozott érdeklődés, éppen ez iránt az ajándék iránt?Nem onnan,ahonnan a Korinthusiaké is származott időnként,a feltűnési viszketegségből?
Miközben Pál világossá teszi a kiváltképpen való utat,ami megmarad,hit,remény szeretet,a nyelvek pedig megszűnnek.
Összefoglalva,szerintem a SzentLélek vétele,a Belé való merítés,keresztség egy és ugyanaz az esemény,amelynek esetenként lehet külső jele ma is, valamiféle értelmes,emberi nyelv ajándékként kapott tudása,de nem általánosan és kizárólagosan,hanem egyként más ajándékok mellett,és csak is komoly ellenőrzés alapján,nem-e hamisítványról van szó.“amelynek esetenként lehet külső jele ma is, valamiféle értelmes,emberi nyelv ajándékként kapott tudása,de nem általánosan és kizárólagosan,hanem egyként más ajándékok mellett,és csak is komoly ellenőrzés alapján,nem-e hamisítványról van szó.”
Ennek alapján nekem az jön le, hogy azt gondolod, hogy a nyelveken szólást feltétlenül érti is az, aki kapja. Holott még a pünkösdi eseménynél sincs az leírva, hogy értette a nyelveken szóló azt, amit mondott. A körülöttük levő (külföldi) emberek értették, az biztos. A nyelveken szólás lehet emberi vagy angyali nyelv az 1Korintus 13 alapján, és aki kapja, nem biztos, hogy érti, az értése egy külön ajándék, amiért szintén szabad könyörögni.
“Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.”
“Aki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi. Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.”
“Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.”
“Ha valaki nyelveken szól, kettõ vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg: Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.”Én nem azt tapasztalom egyébként, hogy a nyelveken szólás a legfelkapottabb ajándék, karizmatikus körökben egyre inkább terjed a prófétálás, amit sajnos nem az Igének megfelelően használnak sok esetben, nincs aki megvizsgálja, és mindenféle próféciát elfogadnak, mert nem merik az Ige mérlegére tenni.
Kedves Xénia
Azzal a kérdéssel,mennyire általánosan elterjedt ajándék a nyelveken szólás,azon ok miatt foglalkoztam,hogy egy Idával e témában folytatott korábbi vitánkban azt állította,a SzentLélek keresztség általános jele a nyelveken szólás.Amint bejegyzésemből is kiderül,szerintem ez nincs így.
Másrészt a pünkösdi SzentLélek kiáradáskor,még ha ezt az esemény egyes résztvevői nem is mind érthették,a Szentírási szöveg szerzője,/Lukács/,és mások pontosan tudták,hogy ez az akkori,beszélt értelmes nyelvek kíséretében történt.
Az 1.Kor.13. kezdő szavainak félre értése szerintem elég gyakori dolog.
“Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is,szeretet pedig nincs bennem,olyanná lettem,mint a zengő érc,vagy pengő cimbalom.”
Felhívnám a figyelmed a kezdő szócskára:Ha.
Itt Pál szerintem nem arról beszél,hogy a nyelveken szólás ajándéka egy titokzatos angyali nyelv,hanem arról,hogy még ha valaki az angyalok nyelvén tudna is beszélni,az sem érne semmit szeretet nélkül!
Vagyis ez “csak” egy feltételezés,”munkahipotézis”,amelynek segítségével Pál valami fontosabbról,sok ajándéknál előre valóbb dologról,a szeretet jelentőségről akar megnyilatkozni.
Ráadásul kifejezetten lényeges ebből a szempontból az 1.Kor.13.irodalmi műfaja,ami mint azt bizonyára te is tudod,hogy HIMNUSZ,ami a különböző költői kifejezési formák közül az egyik legemelkedettebb pl az óda,elégia stb.mellett.
Ezért is lehetséges,hogy Pál,szerzőként egy ilyen költői fordulatot,képet használ.
Az világos,hogy sem az apostoli időkben,sem később a társadalmak széles rétegeiben,főleg az alul iskolázott tömegekben egyáltalán nem volt általános az idegen nyelvtudás.Sokan kaphatták meg úgy egy akkori értelmes nyelv ajándékát,és annak magyarázatát,hogy valójában fogalmuk sem volt róla milyen nép nyelvét kapták.
Ami ma persze csak olyan esetben lehetne különös,amikor valaki valamely ritka,szinte kihalófélben levő nyelv ajándékát kapná.
Az a megállapítás,igei idézet,mely szerint a nyelveken szóló titkos dolgokat beszél meg Istennel lélekben,és senki nem érti őt,csak Isten,az nem jelenti azt,hogy ez nem lehet értelmes,beszélt emberi nyelv.Éppen azok miatt is amiket fentebb említettem/a nyelvtudás hiánya,a szóban forgó nyelv esetleges ritkasága különlegessége/miatt teljesen természetes,hogy ilyen akadályokba ütközhetett /ütközik/mások számára annak megértése.
Ami pedig az esetleges hamisítványokat illeti.
Készültek felmérések ebben a témában,amelyekről pl.Alexander Siebel,egykori karizmatikus mozgalmár számol be az egyik könyvében.
Leírja többek között,hogy a kutatásban résztvevő közösségekben tipikusan a lelki vezető által “beszélt”,kézrátétellel tovább adott,értelmes idegen szavakkal/hol héber,hol spanyol stb/ teletűzdelt halandzsa nyelvről volt szó.
Az alkalmazott értelmes,idegen nyelvi “jövevény” szavak aszerint változtak,ki melyik közösséghez,illetve “tanítóhoz” “kapcsolódott” szellemileg.Vagyis aszerint,hogy éppen kinek,kiknek a szellemi befolyása alatt álltak a vizsgált hívők.Névtelen
Kedves Legkisebb Atyafi!
Nekem továbbra sincs ezzel kapcsolatosan más látásom, és mondanivalóm, mint amit leírtam. Továbbá, bár már ezt is leírtam, azért még hozzáteszem ehhez újra, hogy maga Úr Jézus mondta, hogy akik hisznek, azokat ezek a jelek követik….! És nem említette, hogy ezeknek el kell majd múlniuk, sőt, azt mondta, hogy az Ő beszédei nem múlnak el….!
Stb. De számomra az igemagyarázatod se érthető, amint ezt már ott is kifejtettem. Ez, amit te írsz emberi okoskodásból fakad, és nem a Szent Lélek kijelentéséből.
De találtam egy leírást, amely talán jobban leírja azt amit mondtam. ( Persze, én azt gondolom, hogy az enyém is érthető volt, és ezt tartalmazza, csak talán rövidebben!) Viszont itt a szerzővel ( akit személyesen is ismerek ) nem értek egyet abban a dologban, hogy nem feltétlenül nyilvánul meg nyelveken szólásban a Szent Lélek keresztség. Éppen a fent említett igevers miatt, ahol maga az Úr mondta, hogy mik a jelei a benne való hitnek.( És itt nem a földön fetrengésről van szó…!)Amit pedig állítasz, hogy egy igeversben szerepel, hogy “vízzel, és Szentlélekkel keresztel”, vagy az, hogy ” Szent Lélekkel és tűzzel”, az nem jelenti azt, hogy ez azt jelenti, hogy az eseményeknek feltétlenül egyszerre kell megtörténniük. Megtörténhet ( ahogyan ezt írtam is, de nem kell!) Én is mondhatom, ha elmegyek valahová, hogy “a postára, és a gyógyszertárba megyek”, de ez nem jelenti azt, hogy a posta a gyógyszertárban van, és egyszerre megyek mindkettőbe. Persze lehetséges ez is, de nem feltétlen így van.A szentlélek-keresztség célja
Tapasztalatom szerint minden evangéliumi közösség célja, hogy tagjai olyan megtért, újjászületett, Szentlélekkel betöltekezett emberek legyenek, akik szentségben, Isten erejével telten, győzelmesen és gyümölcsözően élik meg kereszténységüket. A Szentlélek munkájának különböző fázisai, s azok elnevezései lehet hogy eltérőek, és a folyamatok megítélésében különbözőségek vannak, de a „végeredményt” tekintve minden evangéliumi gyülekezetben megközelítőleg ugyanaz az elvárás.
Igei látásom szerint a hitre és megtérésre jutott emberben a Szentlélek jelen van és bemeríti őt a Krisztus Testébe (1Kor 12,13), valamint a Lélek gyümölcsének megtermésére ösztönzi és segíti. A megtéréssel egy időben, vagy azt követően Jézus be akarja meríti őt a Szentlélekbe (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; ApCsel 11,16), amit a későbbiek során folyamatosan újabb és újabb betöltekezések kell hogy kövessenek (Ef 5,18). Mindennek az a célja, hogy a Szentlélek által kiformálódjon az emberben a Krisztus.
A szentlélek-keresztség fogalma alatt tehát nem a Szentlélek által a Krisztus testébe való bemerítést, hanem a Jézus Krisztus által a Szentlélekbe való bemerítést értem, amikor a Jézus előtt engedelmesen kitárulkozó embert a Szentlélek teljesen hatalmába veszi és először betölti.
Néhány bibliai példa
A Szentlélek munkájában különbség van aközött, hogy a Szentlélek valakit megtérésre segít, újjászül és üdvbizonysággal tölt el, valamint aközött, hogy az előtte teljesen megnyíló embert túláradó módon betölti önmagával.
Jézus Krisztus szolgálata azzal kezdődött, hogy bemerítkezett vízbe, majd – mások számára is érzékelhető módon – leszállt rá a Szentlélek és betöltötte Őt. Ez az esemény közvetlenül azután történt, hogy János megprófétálta: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam… Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Mt 3,11)
Az apostoloknak is át kellett élniük a Szentlélekbe történő bemerítést (ApCsel 1,4-5), bár már korábban elfogadták Jézust Úrnak, sőt, a Tőle kapott hatalommal csodákat is tettek. A Szentlélekbe való bemerítésük eseménye lett a kiindulópontja Krisztus Gyülekezetének.
A samáriaiak, akik befogadták az evangéliumot, hittek és bemerítkeztek, de az Ige tudósítása szerint mégsem részesültek a Szentlélek ajándékában. Amikor ezért Péter és János kézrátétellel imádkozott, akkor vették Isten Szentlélekét (ApCsel 8).
Az efézusi János-tanítványokra Pál úgy kérdezett rá: „Vettetek-e Szentlelket, amikor hívővé lettetek?” Pálnak ez a kérdése is arra utal, hogy nem automatikusan történik a Szentlélek vétele. Ezeket a tanítványokat is Pál bemerítette vízben Jézus nevére, de ezt követően fontosnak tartotta azt, hogy még külön is rájuk tegye a kezét, hogy leszálljon rájuk a Szentlélek (ApCsel 19,1-7).
Ezt látjuk alátámasztva az Efézus 1,13-ban: „Őbenne pedig titeket is – miután hallottátok az igazság Igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel.” Ez az ige is jelez egy bizonyos fokú eltolódási lehetőséget az üdvösségre jutás és hívővé levés, illetve a Szentlélekkel való elpecsételés között.
Az első gyülekezetben a szolgálatra kirendelés feltétele: „…akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel…” (ApCsel 6,3) Ebből látszik, hogy bár kívánatos volt a Lélekkel telt állapot, mégsem volt automatikusan minden hívő beteljesedve Szentlélekkel.
A Lukács 11,13-ban az Úr Jézus azt mondja: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” Az Atya-gyermek viszony kialakulásához hitre, megtérésre, Jézus befogadására (Jn 1,12) van szükség.
A Cselekedetek könyvében a Kornélius házában történtek során (ApCsel 10,34-48) látunk példát arra is, hogy akik hallgatták az Igét és hittek abban, azokra leszállt a Szentlélek. Ebben az esetben Péterék számára a Szentlélek vételének és az abba való bemerítésnek a bizonyítéka nem a hittel való kitárulkozás, hanem a nyelveken szólás volt.
Mikor és hogyan?
Mindezek alapján megfogalmazható az a látás, hogy a Szentlélekbe való bemerítés, amit Jézus végez, a megtérést követő, de attól különböző esemény. Ez egybeeshet a megtéréssel, ami a legkívánatosabb, de ha ez nem következik be, akkor imádság tárgyává kell tenni, hogy a megtért és hitre jutott testvéreket is, akikben hisszük, hogy a Szentlélek már jelen van, Jézus merítse be Szentlelkébe.
A bibliai példák azt mutatják, hogy a Szentlélekbe való bemerítés történt közvetlenül, és történt kézrátétellel. Pünkösdkor és Kornélius házában közvetlenül merítette be Jézus a Szentlélekbe a hívőket, a samáriabelieket Péter és János, Sault Anániás, az efézusi tanítványokat Pál kézrátételén keresztül. Az Ige alapján hiszem, hogy Jézus Szentlélekbe bemerítő munkáját ma is végezheti közvetlenül, és kézrátételes imádságokon keresztül. Ezért hívő testvérek esetében akár kisebb imaközösségben (ApCsel 9,17), akár gyülekezeti nagyobb imaközösségben (ApCsel 8,17; 19,6) gyakorolhatjuk ezt. Mivel Jézus az ApCsel 1,8-ban a Szentlélekbe való bemerítés ígérete kapcsán arról beszélt, hogy akik ebben részesülnek, erőt kapnak a tanúskodáshoz, ezért a pünkösdi, karizmatikus közösségekben is fontosnak látjuk, hogy a megtért, újjászületett, múltját és bűneit rendezett testvérek is felruháztassanak ezzel a mennyei erővel.
Bemerítés a Szentlélekbe és Krisztus Testébe
Külön szeretném megemlíteni az 1Kor 12,13-at („Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg”), amit nem a Szentlélekbe való bemerítés igéjének látom elsődlegesen, hanem – a szövegkörnyezetet is figyelembe véve – a Krisztus Testébe való bemerítés igéjének tekintem. A Szentlélekbe való bemerítés megnyilvánulása többnyire mások által látható, érzékelhető módon történt, a Krisztus Testébe, az Eklézsiába történt bemerítés láthatatlan módon, az időben és földrajzilag szétszórt, de Krisztusban hívő emberekkel kapcsol össze szellemileg és lelkileg. A Szentlélekbe való bemerítés következménye a Szentlélek ajándékaival való szolgálat és a Szentlélek gyümölcsének termése, a Krisztus Testébe való bemerítés a Krisztus Testével, „akár zsidókkal, görögökkel, rabszolgákkal, szabadokkal” való testvéri közösség a Szentlélek által. Amíg a Szentlélekbe való bemerítés az érte való imádkozást és az arra való várakozást követően történt meg, addig egyetlen helyen sem olvassuk, hogy a Testbe való bemerítésért külön imádkoztak volna. Ezt a Szentlélek automatikusan elvégzi. Amikor egy hívő befogadja Jézus Krisztust és ezáltal a Szentlélek összekapcsolja vele, akkor összekapcsolja mindazokkal is, akik Krisztushoz tartoznak. Ily módon a Szentlélek az, Aki bemerít és bevon Isten családjába. A hívő kiváltsága, hogy ezt a csodálatos valóságot felismerje, és szeretetben egyre teljesebb mértékben megélje. A Testbe merítés Jézus Krisztus közösségével, az Eklézsiával, a szentekkel, a Szentlélekbe bemerítés pedig az Atya és a Fiú Lelkével hoz bensőséges kapcsolatba.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Szentlélekbe történt bemerítés senkit sem jogosít fel arra, hogy lelki gőgben önmagát többre tartsa más keresztény testvéreknél, hanem ezáltal lehetőséget kap arra, hogy alázatban, de nagyobb szentségben, erőteljesebb módon több gyümölcsöt teremjen és győzelmes életet éljen Isten dicsőségére.
A nyelveken szólás
Az eddigiekhez kapcsolódóan röviden szólnék még a nyelveken szólásról mint a szentlélek-keresztség leggyakoribb kísérő jelenségéről.1 A Cselekedetek könyvében a Szentlélekbe történő bemerítés öt eseménye során egyértelműen látható ennek a működése.
Pünkösdkor mindenki számára érthető módon (ApCsel 2), Kornéliusz házában önmagában (ApCsel 10), az efézusi tanítványok esetében prófétálás kíséretében nyilvánult meg (ApCsel 19). Pál esetében nem tudunk arról, hogy a Szentlélekbe való bemerítésekor szólt-e nyelveken (ApCsel 9), de később ő maga tesz vallást arról, hogy „mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni” (1Kor 14,18). A samáriai események során nem olvasunk arról, hogy a Szentlélekbe bemerített hívők beszéltek volna nyelveken, bár az ellenkezőjét sem említi az Ige, de tény, hogy ennek az eseménynek is voltak mindenki számára látható, érzékelhető jelei (ApCsel 8).
A nyelveken szólás működhet jelként a Szentlélekbe történő bemerítéskor, illetve működhet ajándékként a hívő és a Krisztus Testének építésére. Az érthetőség szempontjából: lehet nem tanult, de az értelem számára mégis felfogható, használatban lévő emberi nyelv, illetve lehet emberek által nem használt s nem érthető nyelv. A Szentírásban ugyan nem olvasunk arról, hogy minden Szentlélekbe merített testvérnek nyelveken kellene szólnia, de a Szentlélekbe történt bemerítési történetek és a mai gyakorlati hívő élet tapasztalata során is eléggé egyértelműnek látszik ez.
A szentlélek-keresztség áldásai
Végül néhány ige bátorítson bennünket azáltal, hogy látjuk, milyen lehetőségek fakadnak fel az életünkben, ha a Szentlélek betölt bennünket.
Bizonyságtétel
Amikor a Szentlélek pünkösdkor kiáradt a tanítványokra, ellenállhatatlan késztetést éreztek arra, hogy bizonyságot tegyenek a köréjük sereglő embereknek (ApCsel 2,14). Aki a Léleknek a kiáradó sodrába kerül, nem tud néma maradni; van megtapasztalása és késztetése, hogy túlcsorduló módon bizonyságot tegyen az evangéliumról és Isten életében is megtapasztalt munkájáról.
Bátorság
A Szentlélek nem a félelemnek a lelke. Amikor kiárad, elveszi a félelmet az ember szívéből és megbátorítja akár a bizonyságtételre, akár nehezebb élethelyzetekben, hogy Isten akarata szerint cselekedjen. „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (ApCsel 4,31)
Bölcsesség
Amikor az első gyülekezetben a közösség szolgálóit kiválasztották, olyanokat kerestek, akik a Lélek kiáradása által bölcsességgel is telt emberek voltak (ApCsel 6,3). Csodálatos az a gyakorlati életbölcsesség, amit a Szentlélek jelenléte munkál, ami nem tanulással és nem tapasztalatok által épül fel.
Hit
A szellemi életben sokkal merészebben tudnak kilépni azok, akire kiárad a Szentlélek, mert azok nem a mindennapi élet realitásával számolnak csupán, hanem Isten ígéreteivel, a szellemi törvényszerűségekkel, Isten hatalmával és hűségével és azt hittel megragadva élnek át csodálatos bizonyságokat. Az Ige Istvánt és Barnabást is úgy emlegeti, mint akik hittel is teljes emberekké lettek azáltal, hogy a Szentlélek kiáradt az életükre (ApCsel 6,5).
Gyógyulás
Amikor Pál megvakult a damaszkuszi úton, a hozzá küldött Anániás ezekkel a szavakkal köszöntött rá: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” (ApCsel 9,17) Azóta is gyakorlati megtapasztalás, hogy a Szentlélekkel való betöltekezések során Isten gyógyító munkája erőteljesen megnyilvánul.
Szellemi harc
Pál apostol megtelve Szentlélekkel hatékonyan szállt szembe azzal az ördögi erővel, amely az evangélium terjedését akarta megakadályozni Ciprus szigetén (ApCsel 13,9-12). Szentlélekkel telve számunkra is bátorító pozíció, hogy ellene állhatunk az ördögnek, akár a saját életünkkel kapcsolatos kísértésekkel, támadásokkal szemben, akár szolgálva mások felé.
Öröm
A pizidiai Anthiókiában történtekkel kapcsolatban azt olvassuk, hogy: „…a tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel…” (ApCsel 13,52) Ebben a mai örömtelen, depressziós, sok feszültséget hordozó világban csodálatos lehetőség, hogy Isten népe örömöt sugározva élheti meg a mindennapjait. Ez az által lehetséges, hogy Szentlélekkel újra és újra betöltekezve mennyei öröm fakad a szívében és jelenik meg látható módon az életében.
Erő
Az Úr Jézus a mennybemenetele előtt utalt arra, hogy tanítványai mennyei erővel fognak felruháztatni, amikor a Szentlélek kiárad rájuk. Pünkösd napján ez be is következett: „ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek…” (ApCsel 1,8) Az erőtlen keresztény élet mindig arra vezethető vissza, hogy a Szentlélek megerősítő munkája hiányzik az ember életében. Ahol árad a Lélek, ott árad az Isten ereje is. Megszűnnek az emberi erőlködések, és isteni erők által történnek a dolgok.
Dicséret, áldás, hálaadás
Pál apostol az efézusiakat arra biztatja, hogy tegyék lehetővé a keresztény életük során a Szentlélek számára, hogy az folyamatosan újra és újra tudja betölteni őket. Ebből fakad aztán, hogy „mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5,19-20)
Folyamatosan betöltve
Folytathatnám a sort a kegyelmi ajándékok működésétől a szabadságon át a szeretetig, mert az Ige nagyon gazdagon beszél a Szentlélekkel betöltött élet áldásairól. Az Efézus 5,18-ban Pál apostol folyamatos igealakot és felszólító módot használ a betöltekezéssel kapcsolatosan. Ezen érdemes elgondolkoznunk, mert a Szentlélekkel való betöltekezés nem csak egyszeri alkalom kell hogy legyen az életünkben, amire mint egy csodálatos eseményre emlékezünk vissza, hanem Isten ennek folyamatosságában akar látni bennünket. Az újra meg újra való betöltekezés nem egy ajánlott programja Istennek, hanem ezt Ő parancsba adta. Az Istennek engedelmeskedő és az Úr után vágyakozó nép a Szentlélekkel való betöltekezés által élheti meg folyamatosan azt az áldást, amit az Úr készített neki.
De, gondolom ezzel nem mondtam semmi újat, hiszen ezt mondtam én is!
“Az a megállapítás,igei idézet,mely szerint a nyelveken szóló titkos dolgokat beszél meg Istennel lélekben,és senki nem érti őt,csak Isten,az nem jelenti azt,hogy ez nem lehet értelmes,beszélt emberi nyelv.”
Ezt én sem mondtam, hogy nem lehet értelmes, beszélt nyelv. De nem zárnám ki azt sem, hogy angyali nyelv is lehet akár. Hamisítások pedig természetesen vannak, a sátán próbál bekavarni mindenütt.Kedves Ida
Bejegyzésed nagyobbik részére nem válaszolnék,nem látom értelmét,ahogyan te sem válaszoltál egyetlen a korábbiakhoz képest új felvetésemre sem.
Egy dolgot azonban nem hagynék szó nélkül,még pedig azt,amikor szerintem tévesen megkülönbözteted a Krisztus testébe való bemerítést,az 1.Kor.12.13.-ra hivatkozva a a SzentLélekbe való bemerítéstől.
Ez alapvető tévedés.
A teljes Szentírás szerint a SzentLélek vételekor,azaz az újjászületéskor,vagyis pl.az Ap.Csel 1.,és 2.fejezete alapján a SzentLélekbe való bemerítéskor-keresztségkor mindnyájan,akik élő hitre jutottunk az ÚrJézus Krisztusban minden külön erőfeszítés és esemény nélkül,azzal egy időben,”automatikusan”,akár érzékeljük,tudjuk ezt,akár nem,az ÚrJézus Krisztus érdeméért az Ő Testének,egyházának,gyülekezetének tagjaivá lettünk/leszünk.
A Krisztus Testébe való bekerülés nem elválasztható a SzentLélekbe való első bemerítéstől,az ugyanannak az eseménynek két különböző oldala.
Amikor az Atya Krisztus váltságáért újra fiává fogadja valamelyikünket,és megitat saját Lelkével/1.Kor.12.13./,ugyanakkor testvérévé tesz mindazoknak,akik már tagjai a gyülekezetnek,mindazoknak testvérévé,akik már előttünk visszatértek Őhozzá.Az,hogy a folyamatos beteljesedés miként működik,eddig nem volt vita tárgya köztünk.Azt viszont ezek után is állítom,az újjászületés,a SzentLélekbe való keresztelés,első bemerítés egy és ugyanaz az esemény.Kedves Xénia
Őszintén örülök,hogy te sem úgy értetted nem lehet értelmes,beszélt emberi nyelv,igaz hozzászólásodból ez nekem nem volt egészen egyértelmű.
Azt viszont,amint ki is fejtettem,nem gondolnám,hogy “angyali” nyelv.
Minden jót neked,Isten áldjon.Kedves Legkisebbatyafi
Örülök, hogy sikerült tisztázni a félreértést. A nyelveken szólásról beszélgettünk már egyébként korábban az üzenőfalon, itt olvashatod ezzel kapcsolatban az egyik hozzászólásomat (csak hogy mai példával bizonyítsam, hogy persze hogy lehet beszélt emberi nyelv :):
http://idokjelei.hu/uzenofal/comment-page-15/#comment-42671Névtelen
Kedves Legkisebb Atyafi!
“Bejegyzésed nagyobbik részére nem válaszolnék,nem látom értelmét,ahogyan te sem válaszoltál egyetlen a korábbiakhoz képest új felvetésemre sem.”
Én semmilyen új felvetést nem láttam tőled az eddigiekhez képest. És a magam részéről ezért se gondoltam, hogy kellene valamit is hozzátennem, ahhoz, amit anno mondtam. Továbbá azért se, mert ahogy te is mondtad , a Szent Lélek az, aki meggyőzhet bennünket az igazságról, ha mi “odaadjuk” a test által született fiunkat ( Izmaelt), és megengedjük Neki, hogy Ő adja meg nekünk az ígéret gyermekét, Izsákot. ( Itt most, a saját értelmünk által való igemagyarázatokra gondolok éppen. ) A “nagyobbik rész” pedig már nem tőlem származik, noha ugyanazt mondja el, amit én mondtam. ( Egyébként az illető férfi, aki ezt leírta, maga is egy baptista pásztor volt, és nagyon-nagyon nehezen fogadta el a Szent Lélek keresztség valóságát, mint plusz ajándékot az Úrtól! Kb, ugyanazokkal érvelvén, mint te is….! De, azután az Úrhoz fordult világosságért, és a Szent Lélek meggyőzte Őt! Emellett pedig őszinte leszek, nem néztem utána azoknak az igeverseknek, amelyeket hivatkozási alapnak betett, mert megbízok benne, hogy tudja mit beszél, és időm se volt rá. De utána fogok nézni. Viszont mondhatom, hogy teljesen érdekes, mert miután Ő is megkereszteltetett Szent Lélekkel, azután kezdte el érteni az Igét. Ami szerintem azért lehet, mert ő is tanulta először, hogy mi, mit jelenthet…! Ezért mondott igencsak furcsa dolgokat előtte. Persze nem gondolom egyáltalán, hogy ez az értés , kapcsolatban van a Szent Lélek keresztséggel, mert én megtérésem után már pont annyira értettem, mint most ( persze természetesen, azóta a mélyebb értelmek sokaságát is feltárta a Szent Lélek, de az alapok értése kezdetektől megvolt.). Igaz, én sose gondolkoztam rajta, hogy mit jelenthet az. Nem kezdtem el magamtól magyarázgatni, hanem az Urat kértem már az elején is, hogy ” lássak, halljak, értsek”…!)
“Egy dolgot azonban nem hagynék szó nélkül,még pedig azt,amikor szerintem tévesen megkülönbözteted a Krisztus testébe való bemerítést,az 1.Kor.12.13.-ra hivatkozva a a Szent Lélekbe való bemerítéstől.”
Nézd, lehet hogy szerinted téves ez a megkülönböztetés, én viszont azt mondom, hogy nem. És nem azért mert én így gondolom, hanem mert az Ige ezt írja! Az apostolokra, és a tanítványokra (Ján. 20,19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! Ján. 20,22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:) mielőtt Jézus a menybe ment , rájuk lehelt, hogy vegyenek Szent Lelket. Tehát az újjászületés meg volt, mert Jézus akkor adott a Magáéból nekik, ami a megtéréskor történik mindenkivel, aki mellette dönt. Ez kérés nélkül működik, hiszen nem lenne e nélkül újjászületés. És utána azt mondta nekik, hogy maradjanak Jeruzsálemben addig, amíg a Szent Lélek el nem jön reájuk, és akkor vesznek erőt ahhoz, hogy tanúi legyenek Néki. Továbbá azt is mondta, még ezek előtt, hogy az Atya mindenkinek ad Szent Lelket, aki KÉRI tőle. Tehát az újjászületéshez nem kell kérni, hiszen ezáltal kerülünk Isten családjába (születés által), a másik esetben pedig kérni kell, különben nem mondta volna!( Ráadásul akkor egész litániákat kellene mondani az evangelizációkor, hogy mit, és miért is kell kérni, és stb….!)
“Ez alapvető tévedés. A teljes Szentírás szerint a SzentLélek vételekor,azaz az újjászületéskor,vagyis pl.az Ap.Csel 1.,és 2.fejezete alapján a SzentLélekbe való bemerítéskor-keresztségkor mindnyájan,akik élő hitre jutottunk az ÚrJézus Krisztusban minden külön erőfeszítés és esemény nélkül,azzal egy időben,”automatikusan”,akár érzékeljük,tudjuk ezt,akár nem,az ÚrJézus Krisztus érdeméért az Ő Testének,egyházának,gyülekezetének tagjaivá lettünk/leszünk.”
Igen, és ezt is mondtam eddig is, és abban az idézett írásban is ez áll! Kivéve, hogy a Szent Lélek keresztség nem feltétlenül ugyanekkor történik. Ezt többnyire kérni kell. ( Isten senkire nem tukmál rá semmit, amit nem akar az az illető. Ráadásul az Igében erre a figyelmünket is felhívja az Úr!)
“A Krisztus Testébe való bekerülés nem elválasztható a SzentLélekbe való első bemerítéstől,az ugyanannak az eseménynek két különböző oldala…..”
Nem értem továbbra sem, mert éppen ez van odaírva, és én is ezt mondtam végig, amaz másik írásaimban. És most se vitatárgya ez. Továbbra is azt mondom, hogy ennél az eseménynél a Szent Lélek gyümölcseit termi meg az ember ( Krisztus képére formáltatik), és a többit, ami az újjászületéssel jár, a másik a Szent Lélek ereje, ajándékai, és stb-re vannak adva. (Enélkül az esemény nélkül nem működnek az ajándékok, amely a test építésére adattak….!)
“Azt viszont,amint ki is fejtettem,nem gondolnám,hogy “angyali” nyelv.” 1 Kor. 13,1 Ha embereknek VAGY angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
Itt az Ige, egyértelműen mondja, hogy vagy emberi, vagy angyali nyelv.( És ez nem összetévesztendő azzal az ajándékkal, ami a nyelveken prófétálást jelenti, amelynek a magyarázatát is kérni kell.)
1 Kor. 14,39 Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.
1 Kor. 14,2 Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.
1 Kor. 14,3 A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.
1 Kor. 14,4 A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.
1 Kor. 14,26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, NYELVE, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.Kedves Ida
Légy szíves világíts meg,oldj fel néhány ellentmondást a számomra.
A Márk 16.fejezettel kapcsolatban ragaszkodsz a 17.vers ezekkel a jelekkel ,és nem az ilyen jelekkel történő fordításához,illetve az ott felsorolt öt jel hangsúlyozásához,miközben az 1.Kor.11.fejezetében ezeket olvashatjuk:
“A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak…különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is…Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta,a másik az ismeret igéjét…Egyik…a hitet…van,aki lelkek megkülönböztetését…
Mindnyájan apostolok?Mindnyájan próféták?Mindnyájan tanítók?Mindenkiben van csodatevő erő?Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával?Mindnyájan szólnak nyelveken?Mindnyájan meg tudják azt magyarázni?De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra.Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.”
Az idézett szakaszból egyértelműen kiderül,hogy Pál szerint:
1.Az általad a SzentLélek keresztségből fakadónak mondott kegyelmi ajándékok egyes fajtái között különbségek vannak,azok igen sok félék,és egyáltalán NEM rendelkezik mindenki ugyanazokkal az ajándékokkal,vagy bizonyos általános ajándékokkal.
Akkor te milyen alapon szűkíted le a Lélek ajándékait néhány általad általánosnak vélt ajándékra,amely leszűkítést a teljes Szentírás egyáltalán nem támasztja alá?
2.Miért hangsúlyozol túl bizonyos jeleket,csodákat,ajándékokat,amikor az ige azoknál fontosabb ajándékokról,illetve a még fontosabb szeretetről beszél,és erre a túl hangsúlyozásra egyáltalán nem jogosít fel?
A Ján.ev.20.fejezet
Állításod szerint a tanítványok ekkor születtek újjá,vették a SzentLelket,és pünkösdkör kereszteltettek meg a SzentLélekkel.Akkor szerinted,hogyan lehetséges az,hogy János apostol a 20.fejezet 8.verse szerint amikor látta az üres sírt,és az összegöngyölt,külön elhelyezett lepleket,akkor hitte,hogy az ÚrJézus feltámadt.Miként lehetett erre képes újjászületés,és a SzentLélek ereje nélkül?
Ha az ÚrJézus lehelléssel közölte a SzentLelket a tanítványokkal,miért nem adta parancsba,hogy nekik is,meg nekünk is így kell “továbbadnunk” a SzentLelket?
Miért nem olvassuk az igében,hogy bárki más is így született volna újjá?
Ha az az egyetlen helyes értelmezése a Szentírásnak,hogy minden szavát betű szerint értelmezzük,és az Ő szava sosem múlik el,akkor az apostolok a Szentlélek közlését miért csinálták egészen másképp,kézrátétellel,vagy miért történt teljesen minden külső beavatkozás nélkül,és nem úgy,mint ahogy azt az ÚrJézustól látták,láttuk?Akkor mégis változhat valami az Ő dolgaiban?Vagy mégsem lehet a Szentírásban mindent betű szerint értelmezni,lehetnek benne jelképek, hasonlatok, példázatok?Akkor mi dönti el kinek a jelkép,hasonlat,példázat értelmezése a SzentLélektől való vagy nem?A személyes ízlésvilág,az érdek stb?
Ha a tanítványok akkor és ott születtek újjá,ahol és amikor azt te állítod,Tamást miért hagyta ki belőle?Méltatlan,vagy alkalmatlan volt rá,mert nem hitte,hogy az Úr feltámadt?A többi tanítvány se hitte Jánoson meg néhány asszonyon kívül,szerinted mégis részesülhettek benne.
A SzentLelket ki lehetett/lehet/érdemelni?Hol olvastál olyat,hogy a tanítványok az ÚrJézus Feltámadása idején azonos hitbeli érettségi fokon voltak,illetve,hogy mindnyájan akkor és ott tértek meg amikor az ÚrJézus rájuk lehelt?
Ha nem ott és akkor tértek meg,ha nem voltak azonos hitbeli érettségi fokon,hogyan lehetséges számukra egyenmegoldásként csoportosan venni a SzentLelket?Az újjászületés nem függ a személyes hitbeli állapottól?
Ha soha semmi nem változhat,nem múlhat el/illetve szerintem ebben az életben beteljesedhet,végére mehet/az Isten tervéből,szavából,akaratából,akkor mért beszél arról pl.Pál az Ef.2.14.-ben,hogy a Törvény/mosakodásokkal, ételekkel, újholddal, ünnepekkel kapcsolatos/egyes rendelkezései a különböző fordítások szerint: eltöröltettek, megsemmisíttetek,félretolattak, hatálytalaníttattak, érvényteleníttettek, megszüntettettek?
Sosem azt állítottam nincsenek,vagy elmúltak a lelki ajándékok,hanem azt,hogy bizonyos jelek,csodák gyakorisága csökkent,aminek sokféle oka lehet,másrészt azt,a SzentLélekbe való bemerítésnek nem csak néhány helytelenül túl hangsúlyozott ajándék,jel,csoda az ismertetője,következménye,hanem sok egyéb méltatlanul elhanyagolt ajándék és tulajdonság is.A jellembeli változásokat,Krisztus bennünk való kiábrázolódását,a kiváltképpen való úthoz,az igaz szeretethez történő átformálódásunkat nem lehet az örökkévalóság szempontjából mulandó ajándékok alá,vagy mögé rendelni.
Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.
