Megváltás

[Thea Adminisztrátor]

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. – János 3:16

[Thea Adminisztrátor]

Szia Xénia!

“Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által.” Titusz 3:5

A megváltás nem azt jelenti, hogy az ember nem fog soha többet elbukni vagy vétkezni. Továbbra is szükségünk van Isten megbocsátására, de ha elveszíthetjük a megváltást, majd ha jók vagyunk ismét visszaszerezhetjük, akkor már cselekedetekről beszélünk.

“És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki [még te magad sem] ki nem ragadja őket az én kezemből.” (János 10:28)

Az általad idézett részben Pál arra próbálja rávezetni követőit, hogy ők sem nem jobbak sem nem rosszabbak, mint Izrael népe, nem a személyes megváltást taglalja, bár néhány szó erejéig rátér, hogy “hit által” van.

[Xenia Felhasználó]

Természetesen a megváltás hitből van, nem cselekedetekből, de elveszithető. Ahhoz tudnám hasonlitani (bár semmilyen hasonlat nem tökéletes), mint mikor egy házaspár úgy dönt, hogy örökbefogad egy gyereket. Elmennek mondjuk egy intézetbe, és kiválasztják a gyereket, akit örökbe fogadnak. A gyereknek ehhez semmit sem kell tennie, alapvetően nem rajta múlik, nem tehet arról, hogy őt választják-e vagy sem. Ha viszont később a gyerek úgy dönt, hogy nem akar a családban elvárt normák szerint élni, inkább a maga útját akarja járni és otthagyja a családot, akkor ezzel a lépéssel elvesziti azt az ajándékot, amit egyébként ingyen kapott és amiért nem kellett semmit tennie. Az ige több helyen mondja, hogy harcolnunk kell, munkálkodnunk kell és mindvégig kitartani. A korábban már idézett Római levél egyértelműen arról beszél, hogy “kivágattathatsz”:
“Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.”
” Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;” Filippi 2:12

Az általad idézett igéhez én nem tenném hozzá hogy “még te magad sem” – Isten nem veszi el a szabad akaratot, ha egyszer igent mondtál neki, attól még hátat fordithatsz.
“Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendõ világnak erõit, És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák õt. Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esõt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért mûveltetik, áldást nyer Istentõl; A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés. De ti felõletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyõzõdve, ha így szólunk is. Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekrõl és a szeretetrõl, melyet tanúsítottatok az õ neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen. Hogy ne legyetek restek, hanem követõi azoknak, a kik hit és békességes tûrés által öröklik az ígéreteket.” Zsidók 6:4-12

[Thea Adminisztrátor]

Szerintem ez az örökbefogadós hasonlat nem jó, mert attól, hogy az a gyerek (és ez a saját nemcsak az örökbefogadott gyerekekre is igaz) otthagyja a családot, nem fogja elveszíteni szülei szeretetét, legyenek vér szerinti vagy örökbe fogadó szülők.

“Ha mi hitetlenkedünk, Ő hű marad: Ő magát meg nem tagadhatja.” II. Tim. 2:13

[Thea Adminisztrátor]

Szia Ida!
Ahogy tegnap is írtam, a Máté 10:22, 24:13, Márk 13:13 részekben a görög σώζω (sozo) szó áll, aminek jelentése elsősorban fizikai kimentés, tehát ezeket ne használd erre.

A Jelenések 2:26 pedig már a mennyei jutalmakról szól, tehát ezt ne keverd össze a megváltással. A cselekedetek, amelyekért az úr megjutalmaz, a megváltás következményei, nem előfeltétele.

“Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Eféz. 2:8-9

[Névtelen]

Kedves Thea!

Azért nem bánnám, ha a hozzászólásomat is betennéd!

De a tiedre visszatérve: Jutalmat csak az kap, aki a Krisztusban marad, ÉS GYŐZ! A többieknek, akik nem győznek, és meg se térnek ( mert mindenütt ott a felszólítás!), azoknak nincs semmi ígéret!

mert az is meg van írva:
2 Pét. 2,1
Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, ÉS AZ ÚRAT, AKI MEGVÁLTOTTA ŐKET, MEGTAGADVÁN, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
És SOKAN FOGJÁK KÖVETNI azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.
Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
Főképen pedig azokat, a kik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, a kik a méltóságokat káromolni nem rettegnek:
Holott az angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.
De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,
Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, a kik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;
A kiknek szemei paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;
AKIK ELHAGYVÁN AZ EGYENES ÚTAT, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte.
Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással ELHITETIK AZOKAT, AKIK VALÓBAN ELSZAKADTAK A TÉVELYGÉSBEN ÉLŐKTŐL
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
Mert ha az Úrnak, A MEGTARTÓ JÉZUS KRISZTUSNAK MEGISMERÉSE ÁLTAL a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.
Mert jobb volna rájok nézve, ha MEG SEM ISMERTÉK VOLNA AZ IGAZSÁG ÚTJÁT, mint hogy MEGISMERVÉN, ELPÁRTOLJANAK a nekik adott szent parancsolattól.

Mát. 7,19
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
 Mát.3,10  Ján.15,2  Ján.15,6
Mát. 7,20
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.

Mát. 7,21
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

És mint tudjuk, Jézus nevében csak azok tudnak cselekedni, akik újjászülettek, és ismerik Őt!
Az említett igeverseket megnéztem több fordításban is, és azokban az áll, hogy “aki mindvégig kitart, az üdvözül..”!
De az Ige is erről tesz bizonyságot, hogy, amennyiben végig kitartunk hítben, akkor üdvözülünk!
(Persze a megtéréstől üdvösségünk van, de ahogyan az Ige írja:
Kol. 1,23
Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétől, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává.)

Kol 1,22
De Jézus most mégis kibékített benneteket Istennel. Ez Jézus Krisztus halála által történt, amikor Jézus itt élt a földön, emberi testben. Isten ezt azért tette, hogy szentek, hibátlanok és ártatlanok legyetek, amikor majd maga elé állít benneteket.
Kol 1,23
Jézus Krisztus ezt valóban meg is fogja tenni, ha mindvégig kételkedés nélkül és szilárdan bíztok benne, és belekapaszkodtok abba a reménybe, amit az örömhír adott nektek. Ezt az örömhírt, amelynek én, Pál, a szolgája lettem, már szerte az egész világon mindenkinek hirdetik. (Egyszerű ford. 2006)


[Névtelen]

Kedves Thea!

Bocs, hogy belebeszélek, de Xeniának igaza van ebben, az Ige erről ír! Bár valóban nem fogja a gyerek a szülő szeretetét elveszíteni (bár emberi(!) viszonylatban az is megeshet, mert vannak olyan tettek, amelyet ha elkövetne, akkor még meg is gyülölheti a szülő), de ha nem akar velük élni, akkor nem akar velük élni!
Valójában a gyerek tagadja ki a szülőt!
Ha a Jelenések könyvében a gyülekezetekhez írt leveleket is elolvassuk, akkor abból látható, hogy azokban is arról szól az Úr, hogy aki nem tér meg közülük, az elvész! Csak a győzteseknek (akik mindvégig kitartanak, vagy akik megtérnek) azoknak van az igéret!
De ha az apostoli leveleket olvassuk, már ott is ott a figyelmeztetés, hogy amikor a zsidókat kihozta az Isten Egyiptomból ( vagyis, amikor már elválasztotta őket, amikor már Istent követték), azokat akik hitetlenek voltak, vagy olyasmiket tettek, azokat elpusztította!
Bár az Újszövetség több kegyelemmel jár, de itt is csak, aki mindvégig kitart (megmarad a hitben, Krisztusban, Isten kegyelmében), az üdvözül!

Ez az igevers, amit írtál: “Ha mi hitetlenkedünk, Ő hű marad: Ő magát meg nem tagadhatja.”, nem az hátatfordításról beszél !

[Thea Adminisztrátor]

Szia Ida!
Sajnos a jóváhagyásra váró fórumhozzászólásokról nem kapok értesítőt. Remélem nem gondolod, hogy szándékosan nem ment át eddig.
A többire majd reagálok, ha lesz időm. 🙂

[Xenia Felhasználó]

Szerintem a szülők szeretete (ha továbbra is szeretik gyermeküket) éppen jól példázza Isten szeretetét. Az, hogy ha mi hűtlenek vagyunk, de Isten hűséges, teljesen belefér ebbe a képbe. Pl. az édenkert esete: Ádám és Éva ajándékba kapta az édenkertet, hogy művelje, kapcsolatban voltak Istennel, de elbuktak, igy ez a kapcsolat megszakadt, az édenkertet el kellett hagyniuk. Isten ennek ellenére szerette őket továbbra is, és készitett egy utat, amely visszavezeti az embert őhozzá. Isten szereti azokat az embereket is, akik el fognak veszni, de ha a saját döntésükből nem akarják Istent, akkor nem fogja magát rájuk erőltetni. Hozhatnék más példát is (Pál apostol a beoltást használta): mondjuk egy nincstelen ember börtönbüntetésre van itélve, és jön valaki, aki kegyelmet ad neki. Elintézi, hogy kijöhessen a börtönből (a büntetés letöltése nélkül), és nemcsak ennyit tesz, hanem minden lehetőséget megad még emellé ahhoz, hogy új életet kezdhessen: házat, állást stb. Az embernek mindez az ölébe pottyan, csak el kell fogadnia, és elkezdenie az új életet. Ha azonban úgy dönt, hogy nem fűlik a foga a munkához, sokkal egyszerűbb törvénytelenül pénzhez jutni, és mondjuk lopáshoz folyamodik, akkor újra vissza fog kerülni a börtönbe. Szerintem erről szól a következő ige:
“Mivelhogy az õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsõségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tûrést, a tûrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bûneibõl való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erõssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.” 2 Péter 1:3-11

Gondoljunk pl. arra, amit Jézus mondott az utolsó itéletről:
“Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tûzre vettetik. Azért az õ gyümölcseikrõl ismeritek meg õket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben ûztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tõlem, ti gonosztevõk.
Valaki azért hallja én tõlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kõsziklára építette az õ házát: És ömlött az esõ, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dõlt össze: mert a kõsziklára építtetett. És valaki hallja én tõlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az esõ, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.” Máté 7:19-27

Péter elmondja, hogy mit kell ahhoz tennünk, hogy gyümölcsöző legyen az életünk, Jézus pedig elmondja, hogy mi történik azokkal, akik nem teremnek jó gyümölcsöt. Jézus szavaiból egyértelmű, hogy sokan meg fognak lepődni ama napon, mert meg vannak győződve róla, hogy jó úton járnak, hogy üdvözülnek – és Jézus azt mondja, hogy nem is ismeri őket. Pedig egyértelműen olyanokról van szó, akik hisznek Krisztusban, az Ő nevében visznek véghez hatalmas dolgokat – csak épp a gyümölcsök hiányoznak az életükből.
Természetesen hit kell az üdvösséghez, de ez a hit cselekvő hit kell hogy legyen, ahogyan Jakab is hangsúlyozza a levelében, és ahogyan Jézus is a cselekedetek fontosságáról beszél:
” Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.” Máté 25:34-36

Én úgy látom, hogy igazából elég, ha az ide vonatkozó igéket egymás mellé tesszük, és önmagukért beszélnek, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. Az Újszövetség tele van figyelmeztetésekkel, hogy figyeljünk oda a gyümölcstermésre, vizsgáljuk meg, hogy Krisztusban vagyunk-e, nehogy hatalmas csalódás érjen minket az Úr visszajövetelekor. De én ugyanigy látom az elragadtatás kérdését is: hogyha egy helyen látjuk az összes ide vonatkozó igét, akkor nem lehet másképp magyarázni, nem lehet a nagy nyomorúság elé tenni – és mégis sokan megteszik. Szóval szerintem mindenki azt olvassa ki belőlük, amit látni akar. Mindenesetre “ama napon” nem mondhatjuk majd az Úrnak, hogy nem figyelmeztetett minket elégszer.

[Aaron Moderátor]

Én személy szerint úgy gondolom, hogy nem lehet elveszíteni a megváltást. Amikor Jézus a megváltásról beszélt, általában örök életnek hívta, és nem megváltásnak. (Habár néha az is előfordult úgy mint „megtartatol”, vagy „megtartatik”, stb.) De az a lényeg, hogy inkább örök életnek nevezte. Pl.:
János 3:16
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete (megváltása) legyen.

János 3:36
Aki hisz a Fiúban, örök élete (megváltása) van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

János 10:28
És én örök életet adok nékik (megváltom őket) ; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

A megváltás egy újjászületéssel kezdődik:
2Kor.5:17
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

Ebben a pillanatban a lelkem eggyé vált Jézuséval:
1Kor.6:17
Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.

Először is én nem tudom elképzelni, hogy egy születést vissza lehetne csinálni. Nem tudom 2.Kor.5:17-et visszafelé elképzelni. Mivel nem egy megváltási folyamat végére jutottam el teljes megváltásra, hanem az Úr teremtett újjá, vajon mekkora bűnt kell ahhoz elkövetni, hogy az Úr azt mondja, „na, ebből már elég, visszateremtelek régi teremtéssé”. Ha nem tudtam magamat megváltani, akkor megváltva sem tudom magamat tartani.

De nem is ez a lényeg, inkább a következőket szeretném elmagyarázni: a Biblia egy Lélek által értelmezendő könyv, de mind emellett logikus is. Logikátlan dolog nincs benne. Jézus azt mondta: „aki hisz a Fiúban, örök élete van.” Meg azt is, hogy: ”és én örök életet adok nékik és soha örökké el nem vesznek”. Nagyon nagy jelentősége van a jelen-múlt-jövő időnek!!!

Aki hisz (most, jelen időben) a Fiúban, örök (időben megszakíthatatlan) élete van (ami az újjászületés, a hit legelső pillanatában kezdődik).

És én örök életet adok (jelen időben, az újjászületés pillanatában) nékik, és soha (az „elveszést” teljesen, ellentmondást nem tűrően tagadó szó) örökké el nem vesznek.

Jézus a „soha” szóval tagadja az elveszést. Ráadásul ez egy időhatározó szó is egyben. Az újjászületés után az elveszés időben lehetetlen.

Nagyon fontos érteni, hogy már MOST örök életünk van, nem csak lesz valamikor! Nekünk lett adva az újjászületés pillanatában. Az újjászületés nem csak azért történt, hogy egy napon a Menyországba kerülhessünk. Azért is történt, hogy Jézus belénk költözhessen, és ennek következtében MÁR MOST hatalmunk lehessen minden fölött ami az ördögtől van, és demonstrálhassuk Isten országának feljebbvalóságát. Ez egy külön téma önmagában, és rengeteget tudnék róla írni, de ez a kulcsa az egésznek: már most örök életem van, ami az újjászületésemkor már elkezdődött!!!

Azzal kezdtem, hogy Jézus örök életnek hívta a megváltást. Az „örök” szó magában hordozza azt, hogy időben megszakíthatatlan. Ha valami örök, akkor egyszerűen nem lehet vége. Ha a megváltás elveszíthető lenne, akkor Jézusnak nem lett volna szabad azt öröknek neveznie. Egy elveszíthető megváltás esetén az örök élet egy hamis elnevezés. Képzeljük el, hogy két ember, aki „elveszítette” a megváltását, beszélget: „Igen, nekem is volt örök életem. Egészen 5 évig tartott. És a tiéd?” Ez értelmetlen és logikátlan. Isten Igéje nem eredményezhet értelmetlenséget.

[Xenia Felhasználó]

” A ki hiszen õ benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” János 3:18
Ha kiragadjuk ezt az igét, akkor pedig azt a logikus következtetést vonjuk le, hogy ha nem hiszel, már el is kárhoztál (befejezett dolog), tehát igy jártál, nem tudsz ellene mit tenni.
Ezt csak azért hoztam fel, hogy a nyelvtani/logikai értelmezéssel bármit ki lehet hozni az igéből, de nekünk összességében kell látnunk az Igét, mint ahogy Jézus megkisértésekor is hiába ragadott ki egy-két igét a Sátán.
Mint már mondtam, az egész Újszövetségen végigvonul az, hogy Krisztus nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nekünk Őbenne kell maradnunk, és ha nem vesszük komolyan, el fogunk veszni, bármennyire is benne kezdtük. Mindez azért van, mert a testünk (még) nincs megváltva, és itt a földön harcolnunk kell a test ellen. A mennyben majd másképp lesz, ezért várjuk a testünk megváltását.
“Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szõlõvesszõ nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szõlõtõkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk: A ki én bennem marad, én pedig õ benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. HA VALAKI NEM MARAD ÉN BENNEM, KIVETTETIK, MINT A SZŐLŐVESSZŐ, ÉS MEGSZÁRAD; ÉS EGYBE GYŰJTIK EZEKET ÉS A TŰZRE VETIK, ÉS MEGÉGNEK.” János 15:3-6
Ennél egyértelműbben nem fogalmazhatna az Ige.

[Névtelen]

Szia Thea!

írod:
“Sajnos a jóváhagyásra váró fórumhozzászólásokról nem kapok értesítőt. Remélem nem gondolod, hogy szándékosan nem ment át eddig.”

Persze, hogy nem!

[Szerző]

Bejegyzés